A szorongásainkat éltető belső lényt énekelte meg a Tha Shudras

Ha ezt a kisgyereket nem etetjük, hanem csak elfojtjuk magunkban, akkor egy idő után bizony ki akar törni” – mondta a legtöbb emberben lapuló szorongás okáról a Tha Shudras frontembere. A zenekar éppen ezt a folyamatot, azon belül is leginkább a szorongás felszínre jutását mutatja be legújabb videóklipjében, amit először az Origón láthat. Klippremier. Az emberek maguk nevelte szorongásairól szól a Tha Shudras zenekar legújabb dala, a Play May Game. Arról, a kitörni akaró valamiről, ami a legtöbb emberben ott van, és ha nem foglalkoznak vele, akkor nagy bajt tud csinálni.

Klip is készült a dalhoz, amely megszületésének folyamatáról a frontember, Trap kapitány, azaz Molnár Tibor részletesen beszámolt az Origónak: „többrészes ébredéssel jöttünk rá, hogy ennek a dalnak pontosan miről is kell szólnia. És fontos tudni, hogy jó 10 éve ez az első dal, amit nem másnak írtam megrendelésre, és nem is úgy magunknak, hogy közben az járt volna a fejemben, hogy »fú, mit fog hozzá szólni a szakma?«. Hanem tényleg csak úgy. Pötyögtem a kis szintetizátoromon, és szinte megírta magát az egész dal. Gyorsan meg is hangszereltem, és mikor még csak a halandzsaszöveggel hallgattam, szikraként megjött a válasz. És nemcsak arra a kérdésre, hogy miről szóljon ez a dal, hanem arra a régi kérdésre is, amit időről időre megkapunk. Vagyis hogy kiknek is szól ez a Tha Shudras zenekar.”

A válasz pedig az lett, hogy a korábbi témák nagy része, és a dalok szereplői leginkább azokhoz az emberekhez kötődnek, akik meghúzódnak a sötétben. Ahogy Molnár Tibor fogalmazott, „azokhoz, akik úgy érzik, hogy rút kiskacsák, és emiatt különcnek érzik magukat, de minimum nem különlegesnek. Ez volt a kiindulópont, amiből aztán odáig jutottunk, hogy valószínűleg mindenkinek vannak szorongásai. A legtöbben attól szorongunk, hogy minél jobban megfeleljünk kifelé, közben pedig megfeledkezünk arról, hogy kik is vagyunk, és mik a valódi problémáink. És ha ezt a kisgyereket nem etetjük, hanem csak elfojtunk magunkban, akkor egy idő után bizony ki akar törni. És szerintem ez váltja ki a szorongást.”

A saját szorongásairól a frontember azt mondta: „mostanában azon kaptam magam, hogy egyre többször kell összekuporodva időt eltöltenem a gondolkodó kanapémon, mert úgy érzem, hogy ez a belső ember szét akar robbantani belülről. Közben meg azon gondolkodom, hogy ez mitől múlhat el, és mi lehet a kiindulópontja, amit esetleg még magamnak sem vallok be.”